Ülünk a kávéházi teraszon, előttünk alibi cappuccino, és teljes odaadással várjuk, milyen látnivalókat hoz az idei nyár. Két jelenség válik ki a tömegből: egyrészt a nagy számban előforduló fedetlen női vállak, másrészt az alsónadrágok. Jelen dolgozatunkban utóbbiról lesz szó.

A bejelentés után megmaradt maroknyi olvasónkkal először arra keressük a választ, hogyan minősítsük, ha valaki térdéig csúsztatott ülepű nadrágban közlekedik az utcán. Merész? Vicces? (Egész biztos az lesz, amikor a mai kamaszok gyerekei nézik a régi fényképeket apáról, akinek - nézd már! - kint van az alsónacija!) A magam részéről az antiszociális jelzőt biggyeszteném rá, ha nem félnék, hogy akár e melléknév súlyától is lejjebb lecsúszhat az említett ruhadarab.

Miért ne lenne joguk ahhoz, hogy úgy hordják a nadrágjukat, ahogy nekik tetszik? – kérdezhetik. Szerencsére kevés olyan emberi jog van, amelynek tiszteletben tartásához előbb meg kell ismerkedni az érintettek alsónadrágviselési szokásaival.

Ebből a szempontból - de csak ebből! - az esős nyárnak is megvannak a maga előnyei. A nadrágokat kinyúlt pulcsik takarják, s mivel a divat gyorsan változik, minden reményünk meglehet, hogy a következő divat hullám tetején ott ringatóznak majd a derékszíjak is.

R. J.

Címke: alsónadrág, antiszociális, Divat, nadrág, nyár   Komment:

A bejegyzés 2010. 06. 24., 13:56-kor készült, és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.